Restség
Főbűnök - III.: Restség
Szó esett már a nagypofájú emberekről, és a bujaságról, a mai témánk a lustaság.
Ha meghalljuk ezt a szót, lustaság, egy állandóan fekvő ember jut eszünkbe, aki fabadkát sem ér. Többnyire a lustaság egy negatívum, hiszen semmit nem szül, nem alkot semmit sem, egy fadarabot nem tesz arrébb. Azt mondják, a lusta ember végtelenül idegesítő tud lenni, a semmit tevésnél még az is jobb, ha hozzád vág valamit. Én úgy vagyok vele, hogy az ember inkább meg se moccanjon, ha a tettei csakis rosszak lehetnek. Ha csak szidni tud, tegyen lakatot a szájára; ha csak bántani tud másokat, én szívesen kikötözöm egy ágyhoz, ahol vígan pihenhet élete végéig - ami nem lesz hosszúéltű, mivel nem kap sem inni sem enni, csupán egy büdös zoknit a szájába. Nagyon megvetem azokat az embereket, akik azzal töltik az idejüket, hogy kigondolják másoknak hogyan is árthatnak, majd mindezt átvezetik a gyakorlatba is. Inkább maradnátok otthon!
A lusta embereket már-már zombiknak is nevezhetjük, itt persze a teljesen életképtelen, megalszik a tej a szájában, "anya majd eltart" típusú élőholtakra gondolok, akiknél még egy szobanövény is többet ér - kevesebb levegőt szív el. A lustaság valóban egy nagyon idegesítő tulajdonság, ugyanis egy ilyen embernek aztán beszélhetsz reggeltől estig, egyik fülén be a másikon ki, csupán bamba pofával bámul rád, vagy van képe rád szólni, hogy állj ki a képernyőből. Persze a kamaszokra apszolúte ráillik ez a jellemvonás, de legalább a fele - na jó, ma már inkább az egyharmada idővel életképessé válik, vagy valami hasonlóvá. Kevésbé bugyuta gumibabává, ami elszívja a levegőt a szobanövénytől.
A restségre egy nagyon találó szó az üresség. Hiszen egy lusta ember, mégha vannak is gondolatban tervei, amint megjelennek azok butus fejében, már tova is löki őket mondván, hogy majd holnap, most nem ér rá - mert uygan mi dolga lehet, ha nem tanul és nem is dolgozik? De ez ugyanúgy igaz, azokra az emberekre, akiknek azért van munkája, mert a tudatuk eljutott már arra a szintre, hogy tudják, munka nélkül nincs pénz, pénz híján pedig nem tudnak nasit venni az állandó tévézéshez, sőt a TV-t sem tudtják állni. Egy végtelenül lusta ember, üres ember, akit nem érdekel az égvilágon semmi. Nincs motivációja, nincs akaratereje, nincs semmije. A WC-re is csak a szükség viszi! Egy üres ember pedig nem érdekes, nem inspirál, nem ad ihletet, legtöbb esetben észre sem veszed - ha szerencsés vagy és nem a családtagod...
De komolyra fordítva a szót, lustaság mindenkiben van. Mindannyiunknak vannak nehéz fárasztó napjai, amikor nem akarunk mást csak leülni és semmit sem tenni. De csak nagyon kevesünknek adatik ez meg, mert az élet sajnos megy tovább, az idő nem áll meg a mi kedvünkért, a mosás nem teregeti ki magát. Éppen ezért a mai rohanó világban muszáj adnunk magunknak időt egy kis lustulásra, nagyon jó néha nem csinálni semmit, amikor mosolyogva azt mondhatod, hogy "Hah, unatkozom, köszönöm istenem!".
Szó szerint kell érteni ezt az unatkozom dolgot. Ha leülsz olvasni, játszani a telefonon vagy tévézni, nem pihened ki magad, csupán lekötöd a figyelmedet, az agyad forog tovább, az elméd egyáltalán nem unatkozik.
Másszóval a restségnek is van jó oldala, nem kell rögtön a homlokunkhoz kapnunk, amikor nem csinálunk semmit, mert azt beszélték be nekünk, hogy lustának lenni bűn. Nyugodtan kivehetünk egy kis szabadságot az életünkből is, amikor igenis jól esik, ha mindent elénk raknak, és netalántán még ki is cipelnek a mosdóba - ami persze csupán egy álom, de na...ábrándozni lehet.
Ne féljünk a lustaságtól!