Kevélység
Főbűnök - I.: Kevélység
Bárki is fogalmazta meg először a főbűnöket, nagyon agyafurt egy elme volt, ugyanis mind a hét kapcsolódik egymáshoz és mégis külön-külön is érvényesülhetnek. Itt arra gondolok, hogy az emberek egyszerre több dolgot is képesek érezni egy személlyel kapcsolatban. Érezhet iránta haragot, de miért? Mert más, mint ő? Mert van valamilye, ami neki nincs? Mert testi vágyat kelt benne? Annyiféle kérdés felmerülhet ilyenkor, sőt van, hogy magunk sem tudjuk eldönteni mit is érzünk pontosan és miért is érezzük azt.
A legfőbb és legősibb bűnnek a gőgöt, az arroganciát, az egoizmust, a kevélységet tartják. Egy önmagát fényesítő alak hányingertkeltő. Egy önmagát ajnározó, "saját magamba vagyok szerelmes", "a tükörképemtől menten elolvadok" típusú emberek többsége a semmire büszke (és határozottan orvosi segítségre szorul). Apuci állja a cehet, anyuci pici kisfia vagyok, a suli bálkirálynője, minden pasi álma, orbitálisan jó az ágyban és hasonlók... Ha meglátok egy ilyen embernek nevezett valamit - ami azért túlzás -, elsősorban megsértődöm az emberiség nevében is, másodszorra leküzdöm a feljönni készülő gyomorsavam, harmadszorra viszont elgondolkodom, hogy mitől lesz ilyen egy ember. Vannak kivételesen páratlan "lények", akik születésüktől kezdve arrogánsak, egyszerűen a génjükben van és ez egyáltalán nem függ a nemi hovatartozásuktól. Egy egoista csávó és egy gőgös kiscsaj ugyanolyan idegesítő, még egymást sem képesek elviselni. :)
Másrészt ott vannak az elkényeztetett kölykök, akik a szülőknek köszönhetően - akár akarták, akár nem - elhiszik magukról, hogy ők a világ közepe, eléjük borítják a vörös szőnyeget, és semmit sem kell letenniük az asztalra - és itt nem a serdülő kor lázongásaira célzok. (Annyira szeretném látni egyszer, hogy egy ilyen embert arcul csap a VALÓ ÉLET!)
Vannak azok, akiket az élet tett egoistává. Túl sokszor megdicsérték; tudja magáról, hogy jó valamiben és nem rejti véka alá; talán munkakörileg vezetői pozícióban van. Az ilyen alakoknak meg van az okuk egy kis büszkeségre, hisz tehetségesek vagy elértek valami maradandót, de túlzásba viszik, és mi több, vissza is élnek vele. Talán ők a legfelháborítóbbak az összes ego-bajnok közül, mert ők minden egyes pillanatban, amikor beszélgettek vagy csak talákozik a tekintetetek, azt sugallják, hogy többet érnek nálad, hogy jobbak, és hogy bizonyos dolgok csak úgy járnak nekik.
Nem véletlenül mondják azt, hogy néha tekingessünk magunk mögé, és sose felejtsük el, hogy honnan is kezdtük, mert a küzdelemre, a kitartásunkra igenis legyünk büszkék, és próbáljuk erre sarkallni a körülöttünk levőket is. Mutassunk jó példát a természetes-büszkeséggel!
De van még egy fajtája a kevély emberek csoportjának. Az olyanok, akik a saját kisebbségi komplexusukat akarják kompenzálni a baromi nagy arcukkal. Ők a sajnálatra méltó emberek, mert minél nagyobb a szájuk, annál kevésbé hiszik el, amit mondanak. Ezeknek az embereknek van a legtöbb problémájuk saját magukkal. "Oh nem jól áll a szemem", "kicsit görbe az orrom", "eláll egy fogam", "van rajtam egy kis felesleg", vagy a személyes kedvencem, "nem szimmetrikus az arcom". Ezért a lányok agyonra sminkelik magukat, a fiúk egymás szemöldökét szedegetik, szűk rucikba bújnak és inkább megfagynak télen csakhogy jól nézzenek ki, minthogy felvegyenek egy rohadt kabátot. Tehát ha egy szerinted egosita akárki, akinek semmi oka arra, hogy az legyen, sérteget téged, tudd, hogy mindazt, amit mond, saját magára érti. Szánd meg őt egy pillanatra, majd hagyd faképnél.
Tehát alapjáraton a gőg nem jó útmutató, az én-központúakat megvetik az emberek. Na de szükség van rá!
A túlzott alázat sem megoldás. Kell, hogy az ember tisztában legyen a saját értékeivel, a saját tehetségével és ne hagyja, hogy a többi idióta hülyének nézze. Igenis ki lehet állni magunkért, igenis el lehet mondani az őszinte véleményünket, a különbség csupán a stílus. Ha ugyanolyan okoskodó, túlmagyarázós, pöffeszkedő és arrogáns stílusban adod ki magad - ne adj isten, még szidod is a másikat -, te sem leszel jobb egy egoista baromnál. Legyen önismereted, de önkritikád is, ez a fontos!
És még egy mondat ide: a legtöbb kevély ember nem is tudja magáról, hogy az! Akár te is lehetsz...