A Szerelem
Merem állítani, hogy a világon ennek a szónak van a legbonyolultabb jelentése. De komolyan. Tegyétek fel magatoknak a kérdést, mi a szerelem? Fiú és lány? A lángolás? A család? A szex? Az ölelés és a szeretet? A szavak vagy a tettek beszélik? Szép vagy fájdalmas? Rózsaszín vagy szivárvány? Amondó vagyok, hogy ahány szív annyi féle jelentése létezhet. Mikor meghallod ezt a szót, mit érzel? Mert hiába jelenthet annyi féle mindent, hiába vannak rá egyszerű és csili-vili szavak, mégis megérted. Mégha sohasem voltál igazán szerelmes, érted, hogy miről beszélnek körülötted. Látsz egy ölelkező párt, a boldogságot az arcukon, ugyan irigység vagy magány érzése törhet rád, de azt gondolod, hogy "Igen, ez lehet a szerelem!".
Akik pedig már átélték, talán nem is egyszer, azok tudják, hogy annyi féle megjelenése létezhet. Vegyük a tudatlan kamaszodó kislányt - azért lányt, mert többnyire ők ábrándoznak ideje korán a nagy betűs SZERELEMRŐL. Kis tudatlan ártatlanság, akinek talán a szex még nem, de a kapcsolat igenis szöget ütött a fejében. Az általános csemeték is meg tudják mondani, hogy az a fiú jóképű-e vagy sem. Ez az általános emberi beállítottság, társas lények vagyunk!
A kis kamaszlány pedig talál magának egy fiút, akivel kézen fogva sétálhat, akiről elmondhatja, hogy "ő a barátom", akit mutogathat az osztálytársainak. Semmi komolyabb csók, ölelés vagy beszélgetés, mégis a szerelemnek nevezik - amiről azt mondjuk, túlzás, de már itt elkezdődik a folyamat.
Egy kicsit idősebb, domborúbb, vagányabb kamaszlány másik fiúval már igényli az érintést, csak egy ölelés, egy puszi is elég neki, hogy boldog legyen. A szép szavaktól megszédül, ha az mondja, aki tetszik neki. A fantáziája olykor-olykor elkalandozik melegebb vizekre, ahol szerepel egy ágy. A gondolatai minduntalan a fiú körül forognak, és nem tud mit kezdeni magával. Ez bizony szerelem, azt gondolja. Az a bizonyos rózsaszín köd telepszik a buksira, ami később is visszatérhet.
És visszatért. Pár év múlva a rózsaszín köd újra fejbevágja a tinilányt, akinek a szája már nagy, aki elhiszi magáról, hogy felnőtt és aki igencsak tisztában van a szex fogalmával. Na bizony ez a lányka összeköti a szerelemet a tapival, nem látja a tettek és szavak mögötti valós tartalmat, nem érzi az őszínteséget avagy a hazugságot. Annyira bekebelezte őt a szerelem, hogy csakis egy kemény pofon és a fájdalmas földre érkezés rázhatja ki belőle.
Ezután jön az a váratlan fordulat, hogy annyi bánatos nap, hónap, év után újra megtalálja a szerelem! Ezúttal más, ezúttal óvatosabb, tapasztaltabb a fiatal nő. Ábrándok, tévképzetek helyett a valóságot nézi, bár még mindig lehet egyfajta elképzelése a szerelemről, de jobban illene ide a párkapcsolat szó. Sokkal tisztábban látja, hogy szerinte milyen párkapcsolatra vágyik, mit akar. És gyaníthatóan nem gyakran alakulnak úgy a dolgok, de érhetnek meglepetések. A még mindig álomvilágban élő nő, aki ráadásul ragaszkodik is ehhez, nem képes elfogadni, sőt mi több leküzdeni, együttes erővel legyőzni az akadályokat. Nem tudja elfogadni a másikat olyannak, amilyen, és ezáltal meg akarja változtatni őt. Lehet, hogy ez a srác lehetne az igazi, ha olyannak látná őt, amilyen, mégsem nyílik fel a szeme. Vagy ez a nő már ebben a kapcsolatban, ebben az időszakban felfoghatja, hogy nem minden mese, hogy bizony vannak rossz napok, a szerelemben sem minden happy és rózsaszirom.
Ha pedig mindez nem sikerül, a későbbiekben - jó esetben, mert persze vannak egy bizonyos szinten megrekedt egyének is -, az a szó, hogy szerelem más tulajdonságokat is magához vonz. Ilyen a szeretet, önzetlenség, bizalom, tisztelet. Ilyenkor már a szerelmet nem tévképzetek, nem sablon szerint képzeljük el, hanem valósan átéljük. Nem a rózsaszín köd lebeg előttünk és mossa át az agyunkat, hanem látjuk a másikat a hibáival együtt is. De ennek ellenére szeretjük és elfogadjuk, na ez a nem mindegy!
Számomra ez az a nagybetűs SZERELEM, amikor szavak nélkül is megértitek egymást, amikor a másik kis heppjei megnevettetnek. Amikor megbeszélitek a vitákat, a problémákat, a félreértéseket. Amikor megérted a másik nézőpontját is. A kölcsönös tisztelet, a végtelen önzetlenség, a tudat, hogy a másik figyelemmel kíséri a szükségleteidet a legboldogabb emberré tehet valakit. Mindig akadnak nehézségek, de nem mindegy, hogy azokat egyedül oldod e meg, ahogy az sem mindegy, hogy az utadon a nagybetűs ÉLETBEN kézenfogva sétálsz-e végig...